Montserrat, baby

Szombat reggel. Még csak most világosodik. Felkelek, halkan próbálok reggelizni, elkészülni. Aztán útnak indulok, ilyen korán (8óra) még sosem láttam a várost. 20 fok. Jónak ígérkezik a túrához. Metrózás. Majd némi keveredés után találkozok a többiekkel. Leó Sara nevű lakótársa eléggé emlékeztet J.K. Rowling-ra, csak fiatalbb kiadásban. Szőke, fehér bőrű, szépen beszél angolul. Ha nem tudnám, hogy spanyol, angolnak nézném. A többiek is lassan csatlakoznak, Ines, Marzio, Miguel, José, Naomi. Portugáliából Erasmussal. :) Megvesszük a jegyet, (T-10-es nevű), így 3,60 euróra jön ki per koponya. Jobban megéri annak, aki gyalog megy fel a hegyre, mert a turisták és még akik nem akarnak túrázni, 25 euróért vehetik meg a jegyet, oda vissza, vonat+fogaskerekű+kabinos felvonó. De mi bátrak és elszántak vagyunk. Csak gyalog. A vonaton Inessel beszélgetek,aki nagyon kedves és szimpatikus, megérti amit mondok, elég jól ki tudom fejezni magamat. Ajánlok neki pár szép helyet Magyarországon, amit mindenképpen látnia kell, és még szállást is kínáltam neki:) Bocsi anya...:) Aztán lassan megérkezünk, a vonatból kiszállva otthoni időre emlékeztető levegő. Ugyanis 12 fok van. Az eddigi 25 után kissé fázik a kezem. De amint elindulunk a völgyből, máris jobb lesz. Lankás kövecses út kanyarog a csúcs felé, mások is a túrát választják. Aztán hirtelen meredekebb lesz az út, jönnek a lépcsők, amiket úgy szeretünk. Az elején meg kell erőltetni magamat, de ez nem meglepetés számomra. Majd jön a holtpont is, ahonnan még jobb lesz. Kutyák gazdáikkal jönnek lefelé, hogy élevzték az ebek ezt a szabadságot! Kis pihenőkkel - tényleg kicsikkel mert Joh/Jen haladni szeretne - lassan megérkezünk a kolostor lábához. Ott elágazik az út, egy kisebb kápolnát lehet megnézni, ami a hegyoldalba van vájva. Rövid tanakodás után eldöntjük, Why not? Pár kőbe vésett életkép Jézusról, angyalokról, kereszt, stb. A kápolnában rövid idő után körbenézek, és találok egy termet, ahol mindenféle lóg a falról, sisak, menyasszonyi ruha, virág, kagyló, kereszt, gyerekruha, apró, oda nem illő "göncök". Majd a falhoz lépve látom, hogy ide hozzák a kis apró jelképes ajándékaikat, azok akiknek a kérése meghallgatásra talált La Moreneta-nál ( Fekete Szűz). A legenda szerint a fekete faragott szobrot Szent Lukács készített, és Szent Péter hozta el ide. Tovább folytatva az utat, megérkezünk a városkába, ami elég forgalmas. Bár hétvége lévén sok csalás zarándokol el ide, nézik meg a szobrot a bazilikában, ahol külön sorba lehet állni és megérinteni. Mint Csíksomlyón, vagy Santiago de Compostellában. Mi innen is gyalog vágunk neki az 1236 m-es csúcsnak. Az elejn sűrűbben veszem a levegőt, de csak mert megint lépcsőn vezet fel az út. Szemből sokszor köszönnek Hola-val, ez kicsit a Roland-hágós túránkra emlékeztet a Pireneusokban, ott is minden kedves szembejövő köszönt. Már nincs sok hátra, persze csak miután a vonaton megismert házaspár jön szembe és mondja, hogy 20 perc a csúcs. Most már alig kell erő, mert nemsokára tényleg megérkezünk a tetőre. Kopasz, kerek tetejű sziklák, a völgy, és egy kisebb Grand Canyon kerül a látképbe. Nagyon kó érzés felérni, de a szokásos öröm, nagy boldgoság elmarad. Ezt csak a számomra különösen kedves emberekkel tudom megélni. Más magyarázatom nincsen. Eszünk , nézelődünk, megpihenünk. Csoportkép. Aztán lefelé gyorsabban megy, de az a sok lépcső kikészíti a téredemet. Esni kezd az eső is, de nem vészes. A vársoban 30 percet enegedünk magunknak, mert el kell érni a vonatot is. A múzeumon, könyvtáron kívül a bazilikát is látogatják sokan. A könyvtár 20 ezer kötettel büszkélkedhet. Montserrat híres escolansa, Európa legrégebbi fiúkórusa mindennap kétszer énekel. Erről lemaradunk. A bazilikát megnézem, de a szoborhoz már nem állok sorba, mert elég nagy az érdeklődés...Idő hiányában ez elmarad. De képeslap, kegytárgy még belefér. Na de gyorsítva az eseményeken, lefelé is lépcső, meg köves út keveréke, tehát amin feljöttünk. Rozmaringot is szedek, mert az nincs otthon, itt meg bokorszám nő az út mentén. A vonatot perceken múlik, hogy elérjük. Vasárnapi tumultus miatt jobb hiján a földön fogyasztom el vacsorámat. 1,5 óra pihenés. Egy néni mutatja, hogy van hely az ülésen is (1), de mivel borasztó szagot árasztok, nem fogadom el kedvességét. Jobb ha csak én érzem hogy büdös vagyok. A portugál különítménnyel egy darabig még együtt megyek, velük is megbeszéljük, hogy igen, van egy szagunk. :) Iletve a lakótársakra panaszkodtunk. :) De mondtam, hogy szeretek itt. Szóval hatalmas élmény volt, csak még nem érzem át igazán...Képek hamarosan, mert  most lassú a net.