Made in Barcelona: Malaga

Visszatértem!!!

Szép volt, jó volt, de elég is volt ennyi. Egyedül nem jó utazni. Főleg úgy, hogy az indulás előtt is egyedül voltál, messze a családodtól. És most még azoktól a megszokott emberektől is messze vagy, akikkel együtt vagy a hétköznapokban.

De a vásrosra vagytok kíváncsiak, nem a nyöszörgésre...:)

Csütörtök reggel fáradtan megérkeztem a reptérre, onnan busszal a városba. Sétálgattam, megkerestem a szállást, ami nem volt nagyon nehéz, idő előtt "becsekkolhattam" és még egyágyas szobát is kaptam, köszönet a dánoknak:) Mivel sok diák jött, kellett a 4ágyas szoba is amiben foglaltam az ágyat, de szerencsére nem lett drágább. A baj csak annnyi volt vele, hogy földszinti és az utcáról behallatszott este, meg éjjel a zene, kiabálás, meg minden. A dánok meg csapkodták az atjót, trappoltak a lépcsőn, és az ajtóm előtt tartottak kupaktanácsot. :) De mindezek ellenére tetszett a hely, reggelire annyit ehettél amennyit akartál, igaz csak műzli, toast kenyér, lekvár, vaj, kakó, tea, nutella volt. De ez is elég. Meg net is volt, kedves személyzet. Ingyen hajszárító:) Sajnos nincs sok kedvem részletesen leírni mit csináltam 3 napig, de azért a lényeget közlöm.

Aznap elmentem várost nézni az összes hostelnek tartott idegenvezetésen, egy New York-i fickó tartotta, perfekt angollal, 7-8an lehettünk. Ingyen volt meghirdetve, de a végén mindenki belátása szerint adott a csávónak. :) A végére elfáradtam, mert nem mindent értettem és untam már.Aztán egyedül lementem a partra, a piacon vett mangót, meg kekszet ebédeltem. Ténferegtem, itt-ott. De hamar megnéztem az érdekességeket a belvárosban,de az idő lassan telt...Fáradt is voltam, így már valami 9kor aludni akartam. Jah, csak nálunk is valami party time volt a földszinten, ahol a közös tér van. De valahogy el tudtam aludni, na. Másnap kipihenten felébredtem, reggeliztem, aztán elindultam az Alcazaba felfedezésére, ez egy mór erődítmény. Diákkal 60 centért nézhettem meg. Ezután még feljebb mentem, mert a domb tetején van még egy vár, a Gibralfaro. Ide is 60 centért lehetett bemenni. Ez a város két leghíresebb látványossága szerintem, majdnem, de azért mégsem kértek érte csillagászati árakat, mint itt Barcelonában pl. a Sagrada Familiaba 13 eruo a legolcsóbb jegy....Nevetséges. De persze sok százan meg akarják nézni, és ki is fizetik. Na de vissza Malagára. Innen még jobban be lehetett látni a várost, többek között a bikaviadal arénájába is. (Itt még nem tiltották be. )Aznap is lassan telt az idő, így elhatároztam, hogy elmászok a messzebbik strandra is, hátha tényleg szebb a La Malagueta-nál. Elmentem, de annyit kellett menni...Már meguntam, és a látvány nem volt akkora szám, vizes volt a homok, ilyen kihalt, érdekes hely volt. Persze voltak turisták az éttermekben, meg lézengtek a parton, de a házak is olyan, nem tudom, nyomasztóak voltak , mint Mexikóban azok az alacsony egy szintes (vagy másfél)...házak, semmi érdekes nem volt ott. Inkább fordultam is vissza, ennyit a Pedregalejo-ról.
Sajnos nem nekem találták ki ezt a vársot. A külső részei egyenesen csúnyák. Szemetes, lepukkadt, szocreál. Sajnálom, ha nem ért egyet velem valaki, nekem ez volt a benyomásom.

Vacsorára valami echte spanyolt szerettem volna enni,végre, mert itt olcsóbb az ilyesmi. De aztán a fene sem keresett ilyen helyet, sajnos a dürüm mellett maradtam. De előtte még otthon aludnom kellett 2 órát, mert a strandos kaland eléggé kifárasztott. Vacsora után csak sodródtam a tömeggel, benéztem üzletekbe, csak, hogy teljen az idő. Mindenki a családjával, gyerekével. Már kezdtem unni, hogy egyedül vagyok megint. Na jó. Ezen túllépek már.

Hazafelé megláttam egy jó kis fagyizót, de amit választottam valami csokis parfé lehetett, 3 féle csokiból, alul meg piskóta valami alkohollal. Nem volt kiírva az ára, de csak nem lehet vészes- gondoltam. Hát kissé az volt. De legalább igen-igen finom volt.

Hazaértem. Olvasgattam, hajat mostam, aztán gondoltam 11 felé alszom. Hát nem igen jött össze. Éjjel 1-ig nem tudtam aludni. Kintről jött be a zene, meg a ricsaj, kutyaugatás, emberek kiabálnak, bentről meg ue., néha hangosabban néha nem. Aztán éjjel még 3-szor megébredtem, valakik kiabáltak. De aztán reggel lett.

Ma pedig még utolsó programként megnéztem Picasso szülőházát, ha már ott jártam az utcában. Kb. két szobából állt, meg gy másik épületben fotókat lehetett nézni róla, amiket egy híres magyar fényképész , Juan Gyenes ( Gyenes János) készített róla.http://hu.wikipedia.org/wiki/Juan_Gyenes

Majd kisebb séta a városban a legjobb képeslapért, egy utolsó dolce vita érzésként vettem egy remek Napolitana-t- tudtam meg az egyik várakozó senoritától a pékségben. Kisétáltam a kikötő felé, majd letelepedtem olvasni egy kicsit a napon. Majd buszra ültem, ki a repétrre, ott várakoztam, majd indultunk. Jó nagy reptér van ott is, azt hiszem ez a 3. legnagyobb az országban.

Előtte napokban nem sok minden történt, kedden, szerdán a könyvtárban keresgéltem az adatbázisban tudományos cikkeket a beadandóhoz szociológiára. Angolon csak az Erasmusosok voltunk, mert a többiek sztrájkoltak. Jobb is volt, mert jobban haladtunk, kevesebb emberrel. Este meg ki a repétrre, de nem értük el az utolsó vonatot, így hazamentem Leóval, és röpke 3 órát alva mentem ki az állomásra 4órakor:) jó volt. Taxi ment volna, de mint tudjuk, ilyenekre nem költök.Metró meg csak 5-től jár, hahh, halottnak a csók. De a vicc az volt, hogy ezzel a vonattal is 15 percem volt a becsekkolásra ha időben kiérek. Hát nem értem ki. 4 percet késett a vonat, ami már sok, ha a gépet akarom elérni. De még maradt 7 percem. Csak sehol nem találtam a Malaga feliratot...Ide-oda futottam, mint a hülyék, aztán egy nő azt mondta menjek fel. Ott meg csak a bitonsági ellenőrzés volt, mondom idő nincs, menjünk. De átengedtek. Nem is kell semmi, ezek szerint belföldre nem nagyon nézik. Feladott csomagom nincs, ennyi. Aztán futás a kapuhoz, de ott meg még álltak emberek, sőt, be se szálltak. Így esett, hogy mégis elértem. :)

Holnap tanulok, mert hétfőn hivatalos levelet írunk angolból, ilyen zh féle. Én meg ugye még életemben soha nem írtam ilyet.