Otthon esik, itt csak fúj

Jó reggelt Vietnám! Vagy Barcelona vagy Répcelak, bánom is én...
Túl a nehezén, ismét itt vagyok. 18 óra ücsörgés a könyvtárban, 25 oldal angol cikk, 1 perc nevetés....Így tudnám összefoglalni a péntek-vasárnapomat. De most már könnyebb lesz, de nincs még vége.
Itt tegnap betört a hideg, nem tudom melyik "kapun", de ha jól sejtem az óceán felől jött, és a térségben mindehol 3, 7, 12, 15 fok van. Hallom, ma Sopronban havazott? Szép.. Ide még nem kérek havat, így is fáztam. A főbérlőnk tegnap este átjött, és beüzemelte a fűtést. Mit tudok még mesélni...kb ennyit. Ma csak angolom lesz, az esti Istennek hála elmarad...de nem lábat lógatok, hanem írom a kis beadandókat otthonra.
Héten lesz valami halloween, vagy mi, itt totál be vannak kattanva tőle az emberek, minden tele van ezekkel a vackokkal. Tegnap mini Hófehérkék és köpenyes gyerekek mászkáltak a városszerte ( na jó, az iskola felé menet láttam kettő ilyen egyént). A többiek el akarnak menni valami buliba is, de őszintén szólva nem nagyon akarok kiadni pénzt ilyen bacaságokra ahogy anyukám mondaná. Mivel megtudtam a számlaegyenlegemet, jobb ha csak ételre kötlök, mert bajok lesznek. De hova tűnt el a pénz? Igaz a haza útra is már megvettem a jegyet, Malaga is vitt el némi garast...Meg ez a kis Kanári szigetek...Hamar lába kél a pénznek. Aki úgy érzi, hogy szeretne támogatni, nyugodtan küldhet pénzt...vicc volt, tudom, hogy nektek sincs több, akik még dolgoztok is érte...
Mára ennyit, remélem mindenki megnyugodott, hogy élek és nem hagytam el magamat. :)

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra munka

Eleinte nincs miről írni aztán, nincs idő írni, majd valamit írok. Így nézett ki a hét eddig.
Hétfőn megírtuk a hivatalos levelet, amitől féltem, hogy menni fog-e, jól felkészültem-e, de aztán egász jó lett, bár még nem mertem megnézni, hogy kijavították-e már. Mert most labilis az idegállapotom ahhoz, egy esetleges kudarcot is elviseljek.
A szociológiás órához hétfőre el kell olvasni 2 cikket, és valami házidogát írni róla, de még nem tudom az is milyen, hogy szokták. Nicole, a cseh lány, azt mondta ők szoktak ilyet írni otthon is, én még csak elképzelni sem tudom mi ez. A tanárnő szerint 2-3 órát vesz csak igénybe, de ezen felül még az esszéhez is kell hétfőre a vázlat, de még nincs meg a 3 cikk  amiből írni fogom, mert nem jó amit kerestem. Nem mindegy mit keresek, hol keresem, hogyan keresem. Biztos az én hibám, mert nem törődtem vele minden nap, de a csoport fele nem értette mit kell kezdeni vele. Otthoni beadandókat is kell írni, igaz nov 1-ig. De ez most nagyon összejött. Egész héten ezekkel foglalkoztam. Tudom, hogy tanulni jöttem, nem is ez a baj. Hanem az hogy nem látom eredményét, meg értelmét sem ennek az egésznek amit eddig csináltam, és nem csak 1-2 órát foglalkoztam vele. De inkább most abbahagyom, mert csak negatív dolgokat tudok írni.
Ha majd valami pozitív változás lesz akkor jelentkezek újra.
Addig is mindenkinek minden jót.

Malaga - Costa del sol

Visszatértem!!!

Szép volt, jó volt, de elég is volt ennyi. Egyedül nem jó utazni. Főleg úgy, hogy az indulás előtt is egyedül voltál, messze a családodtól. És most még azoktól a megszokott emberektől is messze vagy, akikkel együtt vagy a hétköznapokban. 

De a vásrosra vagytok kíváncsiak, nem a nyöszörgésre...:) 

Csütörtök reggel fáradtan megérkeztem a reptérre, onnan  busszal a városba. Sétálgattam, megkerestem a szállást, ami nem volt nagyon nehéz, idő előtt "becsekkolhattam" és még egyágyas szobát is kaptam, köszönet a dánoknak:) Mivel sok diák jött, kellett a 4ágyas szoba is amiben foglaltam az ágyat, de szerencsére nem lett drágább. A baj csak annnyi volt vele, hogy földszinti és az utcáról behallatszott este, meg éjjel a zene, kiabálás, meg minden. A dánok meg csapkodták az atjót, trappoltak a lépcsőn, és az ajtóm előtt tartottak kupaktanácsot. :) De mindezek ellenére tetszett a hely, reggelire annyit ehettél amennyit akartál, igaz csak műzli, toast kenyér, lekvár, vaj, kakó, tea, nutella volt. De ez is elég. Meg net is volt, kedves személyzet. Ingyen hajszárító:) Sajnos nincs sok kedvem részletesen leírni mit csináltam 3 napig, de azért a lényeget közlöm.

Aznap elmentem várost nézni az összes hostelnek tartott idegenvezetésen, egy New York-i fickó tartotta, perfekt angollal, 7-8an lehettünk. Ingyen volt meghirdetve, de a végén mindenki belátása szerint adott a csávónak. :) A végére elfáradtam, mert nem mindent értettem és untam már.Aztán egyedül lementem a partra, a piacon vett mangót, meg kekszet ebédeltem. Ténferegtem, itt-ott. De hamar megnéztem az érdekességeket a belvárosban,de az idő lassan telt...Fáradt is voltam, így már valami 9kor aludni akartam. Jah, csak nálunk is valami party time volt a földszinten, ahol a közös tér van. De valahogy el tudtam aludni, na. Másnap kipihenten felébredtem, reggeliztem, aztán elindultam az Alcazaba felfedezésére, ez egy mór erődítmény. Diákkal 60 centért nézhettem meg. Ezután még feljebb mentem, mert a domb tetején van még egy vár, a Gibralfaro. Ide is 60 centért lehetett bemenni. Ez a város két leghíresebb látványossága szerintem, majdnem, de azért mégsem kértek érte csillagászati árakat, mint itt Barcelonában pl. a Sagrada Familiaba 13 eruo a legolcsóbb jegy....Nevetséges. De persze sok százan meg akarják nézni, és ki is fizetik. Na de vissza Malagára. Innen még jobban be lehetett látni a várost, többek között a bikaviadal arénájába is. (Itt még nem tiltották be. )Aznap is lassan telt az idő, így elhatároztam, hogy elmászok a messzebbik strandra is, hátha tényleg szebb a La Malagueta-nál. Elmentem, de annyit kellett menni...Már meguntam, és a látvány nem volt akkora szám, vizes volt a homok, ilyen kihalt, érdekes hely volt. Persze voltak turisták az éttermekben, meg lézengtek a parton, de a házak is olyan, nem tudom, nyomasztóak voltak , mint Mexikóban azok az alacsony egy szintes (vagy másfél)...házak, semmi érdekes nem volt ott. Inkább fordultam is vissza, ennyit a Pedregalejo-ról.
Sajnos nem nekem találták ki ezt a vársot. A külső részei egyenesen csúnyák. Szemetes, lepukkadt, szocreál. Sajnálom, ha nem ért egyet velem valaki, nekem ez volt a benyomásom.

Vacsorára valami echte spanyolt szerettem volna enni,végre, mert itt olcsóbb az ilyesmi. De aztán a fene sem keresett ilyen helyet, sajnos a dürüm mellett maradtam. De előtte még otthon aludnom kellett 2 órát, mert a strandos kaland eléggé kifárasztott. Vacsora után csak sodródtam a tömeggel, benéztem üzletekbe, csak, hogy teljen az idő. Mindenki a családjával, gyerekével. Már kezdtem unni, hogy egyedül vagyok megint. Na jó. Ezen túllépek már. 

Hazafelé megláttam egy jó kis fagyizót, de amit választottam valami csokis parfé lehetett, 3 féle csokiból, alul meg piskóta valami alkohollal. Nem volt kiírva az ára, de csak nem lehet vészes- gondoltam. Hát kissé az volt. De legalább igen-igen finom volt.

Hazaértem. Olvasgattam, hajat mostam, aztán gondoltam 11 felé alszom. Hát nem igen jött össze. Éjjel 1-ig nem tudtam aludni. Kintről jött be a zene, meg a ricsaj, kutyaugatás, emberek kiabálnak, bentről meg ue., néha hangosabban néha nem. Aztán éjjel még 3-szor megébredtem, valakik kiabáltak. De aztán reggel lett.

Ma pedig még utolsó programként megnéztem Picasso szülőházát, ha már ott jártam az utcában. Kb. két szobából állt, meg gy másik épületben fotókat lehetett nézni róla, amiket egy híres magyar fényképész , Juan Gyenes ( Gyenes János) készített róla.http://hu.wikipedia.org/wiki/Juan_Gyenes

Majd kisebb séta a városban a legjobb képeslapért, egy utolsó dolce vita érzésként vettem egy remek Napolitana-t- tudtam meg az egyik várakozó senoritától a pékségben. Kisétáltam a kikötő felé, majd letelepedtem olvasni egy kicsit a napon. Majd buszra ültem, ki a repétrre, ott várakoztam, majd indultunk. Jó nagy reptér van ott is, azt hiszem ez a 3. legnagyobb az országban.

Előtte napokban  nem sok minden történt, kedden, szerdán a könyvtárban keresgéltem az adatbázisban tudományos cikkeket a beadandóhoz szociológiára. Angolon csak az Erasmusosok voltunk, mert a többiek sztrájkoltak. Jobb is volt, mert jobban haladtunk, kevesebb emberrel. Este meg ki a repétrre, de nem értük el az utolsó vonatot, így hazamentem Leóval, és röpke 3 órát alva mentem ki az állomásra 4órakor:) jó volt. Taxi ment volna, de mint tudjuk, ilyenekre nem költök.Metró meg csak 5-től jár, hahh, halottnak a csók. De a vicc az volt, hogy ezzel a vonattal is 15 percem volt a becsekkolásra ha időben kiérek. Hát nem értem ki. 4 percet késett a vonat, ami már sok, ha a gépet akarom elérni. De még maradt 7 percem. Csak sehol nem találtam a Malaga feliratot...Ide-oda futottam, mint a hülyék, aztán egy nő azt mondta menjek fel. Ott meg csak a bitonsági ellenőrzés volt, mondom idő nincs, menjünk. De átengedtek. Nem is kell semmi, ezek szerint belföldre nem nagyon nézik. Feladott csomagom nincs, ennyi. Aztán futás a kapuhoz, de ott meg még álltak emberek, sőt, be se szálltak. Így esett, hogy mégis elértem. :)

Holnap tanulok, mert hétfőn hivatalos levelet írunk angolból, ilyen zh féle. Én meg ugye még életemben soha nem írtam ilyet.

Belváros , Calle Larios

La Malagueta

Picasso bácsi

Aréna

Kikötő látképe az Alcazaba-ból

Világítótorony

Városháza és Alcazaba

én volnék...

Kikötő

Alcazaba

Montserrat, baby

Szombat reggel. Még csak most világosodik. Felkelek, halkan próbálok reggelizni, elkészülni. Aztán útnak indulok, ilyen korán (8óra) még sosem láttam a várost. 20 fok. Jónak ígérkezik a túrához. Metrózás. Majd némi keveredés után találkozok a többiekkel. Leó Sara nevű lakótársa eléggé emlékeztet J.K. Rowling-ra, csak fiatalbb kiadásban. Szőke, fehér bőrű, szépen beszél angolul. Ha nem tudnám, hogy spanyol, angolnak nézném. A többiek is lassan csatlakoznak, Ines, Marzio, Miguel, José, Naomi. Portugáliából Erasmussal. :) Megvesszük a jegyet, (T-10-es nevű), így 3,60 euróra jön ki per koponya. Jobban megéri annak, aki gyalog megy fel a hegyre, mert a turisták és még akik nem akarnak túrázni, 25 euróért vehetik meg a jegyet, oda vissza, vonat+fogaskerekű+kabinos felvonó. De mi bátrak és elszántak vagyunk. Csak gyalog. A vonaton Inessel beszélgetek,aki nagyon kedves és szimpatikus, megérti amit mondok, elég jól ki tudom fejezni magamat. Ajánlok neki pár szép helyet Magyarországon, amit mindenképpen látnia kell, és még szállást is kínáltam neki:) Bocsi anya...:) Aztán lassan megérkezünk, a vonatból kiszállva otthoni időre emlékeztető levegő. Ugyanis 12 fok van. Az eddigi 25 után kissé fázik a kezem. De amint elindulunk a völgyből, máris jobb lesz. Lankás kövecses út kanyarog a csúcs felé, mások is a túrát választják. Aztán hirtelen meredekebb lesz az út, jönnek a lépcsők, amiket úgy szeretünk. Az elején meg kell erőltetni magamat, de ez nem meglepetés számomra. Majd jön a holtpont is, ahonnan még jobb lesz. Kutyák gazdáikkal jönnek lefelé, hogy élevzték az ebek ezt a szabadságot! Kis pihenőkkel - tényleg kicsikkel mert Joh/Jen haladni szeretne - lassan megérkezünk a kolostor lábához. Ott elágazik az út, egy kisebb kápolnát lehet megnézni, ami a hegyoldalba van vájva. Rövid tanakodás után eldöntjük, Why not? Pár kőbe vésett életkép Jézusról, angyalokról, kereszt, stb. A kápolnában rövid idő után körbenézek, és találok egy termet, ahol mindenféle lóg a falról, sisak, menyasszonyi ruha, virág, kagyló, kereszt, gyerekruha, apró, oda nem illő "göncök". Majd a falhoz lépve látom, hogy ide hozzák a kis apró jelképes ajándékaikat, azok akiknek a kérése meghallgatásra talált La Moreneta-nál ( Fekete Szűz). A legenda szerint a fekete faragott szobrot Szent Lukács készített, és Szent Péter hozta el ide. Tovább folytatva az utat, megérkezünk a városkába, ami elég forgalmas. Bár hétvége lévén sok csalás zarándokol el ide, nézik meg a szobrot a bazilikában, ahol külön sorba lehet állni és megérinteni. Mint Csíksomlyón, vagy Santiago de Compostellában. Mi innen is gyalog vágunk neki az 1236 m-es csúcsnak. Az elejn sűrűbben veszem a levegőt, de csak mert megint lépcsőn vezet fel az út. Szemből sokszor köszönnek Hola-val, ez kicsit a Roland-hágós túránkra emlékeztet a Pireneusokban, ott is minden kedves szembejövő köszönt. Már nincs sok hátra, persze csak miután a vonaton megismert házaspár jön szembe és mondja, hogy 20 perc a csúcs. Most már alig kell erő, mert nemsokára tényleg megérkezünk a tetőre. Kopasz, kerek tetejű sziklák, a völgy, és egy kisebb Grand Canyon kerül a látképbe. Nagyon kó érzés felérni, de a szokásos öröm, nagy boldgoság elmarad. Ezt csak a számomra különösen kedves emberekkel tudom megélni. Más magyarázatom nincsen. Eszünk , nézelődünk, megpihenünk. Csoportkép. Aztán lefelé gyorsabban megy, de az a sok lépcső kikészíti a téredemet. Esni kezd az eső is, de nem vészes. A vársoban 30 percet enegedünk magunknak, mert el kell érni a vonatot is. A múzeumon, könyvtáron kívül a bazilikát is látogatják sokan. A könyvtár 20 ezer kötettel büszkélkedhet. Montserrat híres escolansa, Európa legrégebbi fiúkórusa mindennap kétszer énekel. Erről lemaradunk. A bazilikát megnézem, de a szoborhoz már nem állok sorba, mert elég nagy az érdeklődés...Idő hiányában ez elmarad. De képeslap, kegytárgy még belefér. Na de gyorsítva az eseményeken, lefelé is lépcső, meg köves út keveréke, tehát amin feljöttünk. Rozmaringot is szedek, mert az nincs otthon, itt meg bokorszám nő az út mentén. A vonatot perceken múlik, hogy elérjük. Vasárnapi tumultus miatt jobb hiján a földön fogyasztom el vacsorámat. 1,5 óra pihenés. Egy néni mutatja, hogy van hely az ülésen is (1), de mivel borasztó szagot árasztok, nem fogadom el kedvességét. Jobb ha csak én érzem hogy büdös vagyok. A portugál különítménnyel egy darabig még együtt megyek, velük is megbeszéljük, hogy igen, van egy szagunk. :) Iletve a lakótársakra panaszkodtunk. :) De mondtam, hogy szeretek itt. Szóval hatalmas élmény volt, csak még nem érzem át igazán...Képek hamarosan, mert  most lassú a net.

Row row row your boat

Megelőzöm magamat, és inkább ma írok, mint, hogy holnap se halljatok még rólam.
 Ma sikerült feltöltenem az angol házikat, énekeltem, játékot kerestem régmúlt korokból vagyis az én gyerekkoromból, valamint hozzá kellett szólnom egy fórumbeszélgetéshez. Az éneklés nem ment könnyen, hiába énekeltem a videóval, eléggé bezavart a hangom.:P Először nem is akrtam feltölteni, mert embergyilkoló volt. De aztán pár óra eltetlével zene nélkül vettem fel a fürdőben, hogy semmi zaj ne zavarjon bele. És a fürdőszobának köszönhetően egy fokkal jobb lett:) A játékról meg annyit, hogy mamáméknál játszottunk mindig szerepjátékokat, csipkefüggönybe, meg csipkés kombinéba öltöztünk tesómmal. Egyszer az unokaöcsémék is ott voltak (ikrek) és kisebbek nálam pár évvel, de már azt hiszem 4-5 évesek lehettek:) Mikor pont királylányosat vagy ilyesmit játszottunk, az egyik fiú mikor meglátott, úgy csinált mint aki elájul. Erre én: " Mi ban Dábidkám, elájultál a szépszégemtől? " Mert pösze voltam. Nagynémém  a mai napig ezt emlegeti. :)
Aztán főztem, de előtte elugrottam boltba, mert holnap nagy túrára készülünk. Leó cseh lakótársa meg valami otthoni barátai mennek túrázni a Montserratra és mi is megyünk (Leó meg én). Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Hegyek, erdők, sziklák. Az útkikönyvbe, azt írják, hogy ez Katalónai legmagasabb pontja, belátni az egészet, és ha tiszta az idő ellátni Mallorcáig is.Vonattal fogunk menni délelőtt. Emiatt Szentmisén is voltam ma, szokásos Sagrada Familiában, mert ezt tudom bármikor ha kell, "megtalálni", jó időpontban vannak Szentmisék is. Ma is az az öreg papbácsi tartotta, akit már láttam többször katalán és spanyol Szentmisén is. Látszik messziről, ahogy csattogtatja a fogát:) A gyerekeket odahívja az oltár köré Mi Atyánknál, a végén pedig megáldja a őket a szüleikkel. Nem csak a kicsiket, a nagyobbakat is. Pár szót értettem már:)
Vacsorára pedig még Szentmise előtt főztem zöldségragut. De nem akárhogy, közben Dadával skype főztünk. Ő is főzött, meg én is, és webcamerán követtük egymást:) Vicces volt.
Összepakoltam, készítettem szendvicset és már alszok is. Majd teszek fel képet a holnapról, biztos lesz mit fényképezni.
A mai cím pedig a kis dal címe amit énekeltem:) Megnézhetitek a tube-on.

Great Gatsby nem volt great gatsby

Lustulok. De mentségemre legyen, nem volt nagy esemény az életemben. Szerdán délelőtt volt egy órám, aztán ebédeltem, visszamenten, mert a nemzteközi óránkon táncolni tanultunk. Élveztük nagyon. Az egyik a Sardana volt, ami itt Katalóniában honos körtánc. Elvileg minden szombaton estefelé és vasárnap reggelelnte táncolják itt Barcelonában. A másik tánc is körtánc volt, de ezt párban táncolják. Hasonló ahhoz a Moldvai tánchoz amit már táncoltam és szeretek is, mert egyszerű és nagyszerű.( Elé-elé hátrafelé, nem így járják nálunk felé. Sirítsd meg, fordítsd meg, eléfelé indítsd meg!) Vagy valami ilyesmi. Na ennek nagyon jó a zenéje, meg a lépések is könnyűek, majd megtanulhatjuk otthon is. Sajnos nem találom a neten...:(  Ezután megkaptuk végre a kódunkat, amivel be tudunk lépni a rendszerbe...De kártya még mindig nincs.
Ebédre tortillát csináltam, nem volt hozzá sok fűszerem, de salsa szósz, hús, zöldségek elegendő mennyiségben álltak rendelkezésemre. Ebből "belakva" mentem az esti órára. Theresa szólt, hogy nem jön Malagára...De nem baj, egyedül is jó lesz. Az órán kellett írni 2 féle beszámolót vagy mit...Az a jó ilyenkor, hogy a feladatot is csak nagyjából értettem. De nem gáz. Lassan haladtam, így csak az első vázlatpontot teljsítettem. Erre nem vagyok büszke, de lassan haladok, fejlődök azért. Jenny visszajött Németországból, vele mentem haza, meg Holgerrel. Jó volt beszélgetni velük is angolul, németül. Kezdem talán elengedni ezt a gátlás dolgot.:)
Csütörtökön mi is történt?...Jah, igen, aludtunk megint a szokásos 11-ig, reggeliztem, aztán mivel Bia hangosan nézte a tv-t, nem tudtam angolozni se, meg a többi házimat csinálni...mert nappal nem kéne hogy zavarjon, ha hangosan nézi...vagy? Aztán inkább elmentem itthonról. Dilis dolog, de megkerestem egy kínait, ahol a múltkor láttam egy szép kendőt. És megtaláltam, az utolsó darabot meg is vettem. Ezután elmentem az Eroskiba (az egy élelmiszerbolt féle), de csak olyat vettem ami megérte, mert a többihez (Carefour, Alcampo,Dia) képest drágább volt. Majd bementem a Primarkba és karácsonyra gondolva vettem ajándékot anyukámnak, nővéremnek. Otthon is látni olyan kötött sapkát amin állatfejek vannak? Bagoly, medve..stb? Itt árulnak olyanokat, és annyira édesek. A Mikulás, mondom a MIKULÁS hozhatna egyet:) Este lett mire hazaértem, anuykámmal beszéltem, és mentünk ebbe a Shoko nevű clubba, ami a parton van. Megint feliratkoztunk a listára. Most 20-as évek hangulatát ígérték, pin-up vagy hogy kell írni lányokkal, vintage ruhákban fényképezkedést...Ebből kb. annyi valósult meg, hogy vetítettek egy régebbi buliból képeket a pin-up lánnyokról, egy pasi néha szaxofonozott a disco számok alatt, és ennyi. Illetve 2-szer egy nő meg egy pali mutatványoztak egy felfüggesztett karikán. Nem volt nagy szám, ráadásul sokan voltak, egyfolytában valaki nekem jött, nyomultak ilyen részeg egyének. Fárasztó volt. A zene sem a legjobb. De élménynek nem volt rossz. Mivel nem járt a metró 5-ig, meg kellett várnunk. Szóval ismét fél 6 volt mire lefeküdtünk. Ma meg fél2-kor bírtam csak felkelni, a többiek az IKEA-ba mentek, de én asszisztáltam Leó gépének újratelepítésénél, 5-től pedig egy kedves ismerősömmel skypeoltam. Kb. mostanáig. Vacsoráztam. És most a blogot írom. Holnap megint megyünk röplabdázni, de ma esett az eső, talán javul az idő. Házit írogatok, felvszem a gyerekdalt végre:) spanyolt gyakorolok, többnyire azt,hogy hogy kell leírni a számokat, szavakat. Vasárnap meg talán, nem biztos, elmegyünk Leó cseh lakótársával Montserrat-ba/ra. Ott van az a kolostor a hegyek között amiről talán már tettem említést. De attól függ mennyi a vonatjegy. Este valamikor Szentmise, és ezzel el is fog menni a 7vége.
Remélem ti is jól vagytok kicsiny kis haznánkban,Birminghamban,Sturrgartban,Bernben, Larnackán és még ahonnan vannak olvasóim.
Vaya con dios

Rafa(el) Nadal es espanol

Ismét jelentkezek. Nem tűntem el, de nem biztos, hogy minden nap fogok írni, igyekszem, de tegnap sem volt semmi izgi. Ma már több mindenről tudok írni.
De nézzük a tegnapot. Reggel "kitápászkodtam" az ágyból, házit írtam, aztán mentünk az egyetemre. Az óra tetszett most is, nekem való, már talán írtam. Egy kis gyakorlás, új dolgok, gyerekekkel kapcsolatos videó. csak keveset beszélünk órán. Bár törekszik rá a tanár. A könyvet is megrendeltem már, mert letölteni sem lehet, fizetni kell érte, szóval az amazon.es nemsokára küldi. Az esti órán pedig végre helyzetbe hoztak...vagyis meg kellett szólalnom. Nem volt világszám, - és most nem azért mert annyira pesszimista meg nem tudom mi vagyok, hanem mert ez az igazság. De túléltem. A tanár is értette miről magyarázok. Az otthoni iskolai rendszerről kellett beszélni, meg a tanítás fajtáiról...Csoportban vagy nem, mikor válaszhatnak először érdeklődési körük szerint a diákok...stb. Sok új szót lehet tanulni, meg ugye magas szinten létezünk azokban a percekben, órában. De jó, kell a kihívás.
Majd holnap, ha lesz már UB cardom, akkor be tudok lépni, megnézni a dolgokat, pótolni a házikat. Elmenni Albával a rendőrségre bejelentkezni. Jut is eszembe írni kéne Neki. :S
Ma meg gyakoroltam egy kis angolt, de nem sokat, mert későn keltem, 2-kor meg spanyol óra!!!!!Ma végig megtartotta a Sonia. Szép név. De csak 2 órás lesz, nem 3. Pedig kell a tudás. Ma is csak spanyolul beszélt, de mivel hozott lapokat feladatokkal, értettük (én legalább is), hogy mit kéne csinálni. Bár fura, hogy nem értjük mindig elsőre mit akar pontosan, de hát tudja nagyon jól, hogy nem tudunk spanyolul, szóval...De látszólag ez nem akadály számára :). Vettük a bemutatkozást, köszönéseket, számokat, ma is betűztünk neveket, egy kis spanyol nyelvű hírességeket is belecsempészett a feladatokba. Azért ez a cím. ( Ez nem mindig függ össze a mondanivalómmal, de már rájöttetek, szerintem.) Bingóztunk is, majdnem nyertem, két számon múlt.:P Csak 20-ig tanultuk a számokat, de épp elég ez is. Lássuk csak mi volt még. Országneveket, meg nemzetiséget kellett keresni keresztrejtvényben, kitalálni melyik országból származik a jazz meg a tequila. Ilyen alapokkal foglalkoztunk csak. De azért is jó, hogy csak spanyolul beszél, mert jobban megjegyzem a kiejtést, meg a beszédet. Szinkó, sziete, mehikó, eszkucsa, sampán, ablo...stb. Úgysem értitek miről magyarázok. Bírom ezt a nyelvet. :) Szóval csak 2 órás volt, utána tejet akartam venni a boltban meg sajtot, de végül zöldséget is vettem, és lett itthon nagy örömködés, mikor elkészült belőle a lecsó. Hungarian lecsó. :) De sajnos csak zöld meg piros paprika volt, nem lecsónak való, és nem puhult meg annyira, de nekem ízlett. Maradt holnapra is. :) Aztán még vasárnap láttam, hogy ma este a Szent Egyed közösség tart imát a szegényekért. Ott a helyem gondoltam, akkor is ha nem értem. De nem voltak sokan. A közösség sem, meg a résztvevők sem. De szimpatikusak voltak. Nem sikerült beépülnöm, de legalább tudom, hogy itt is van. Hosszú sem volt, csak mint otthon, egy ilyen. Aki volt, az tudja. Aki nem,azon nem tudok segíteni...:(
Este itthon Bia adott nekem venezuelai édességet, mert volt valami latin boltban, ahol kapni Latin Amerikai cuccokat. Kedves volt tőle. A takarítási "listát" is kitette a hűtőre:) Aztán beszélgettem vele kicsit, megmutatta a volt barátját, aki a Forma 1-ben nyomul. Szerintem páran ismerhetitek...Pastor Maldonado. 2 éve jártak, vagy 2 évig. Annyi biztos, hogy Magyarországon, meg Monacoban ott volt vele ő is. Mikor házit írtam, nem nézte hangosan a tv-t, sőt meg is kérdezte, hogy zavar-e ha bekapcsolja. Ilyen sem volt még. De tényleg kedves, csak más szokásai vannak, mint nekünk. Most meg nemrég gyógyszert kért a fejfájására. Adtam neki Treo-t. Attól ugye nem lesz baja, anya?
Jól érzem magamat, munka  még nincs, nagy erőkkel ugyan nem keresek...Kéne gyártani otthonra a beadandókat, itt is kitalálni, hogy miről írjak. De ez holnap el fog kezdődni. Ígérem.
Hasta manana! Or not.

Gangnam style

Van egy kis elmaradásom, de most talán leírom az elmúlt két napot is.

Szombaton csak angoloztam, és már 9-kor sikerült felkelnem...Sajnos rájöttem, hogy itt nem elég a 8 óra alvás. Az okát nem tudom. 1-kor lementem a partra, mert jó idő volt, és ott voltunk Leóval egészen 6-ig. láttunk egy csomó embert az utcákon, aztán kiderült, hogy tegnap Lady Gaga koncert volt itt. :) Mekkora jó,  a másik két magyar lány, Lilla és Noémi látták az utcán. XD. Az Auchanba vettem pár dolgot, és nem tudtam kártyával fizetni, mert nem engedte a pénztáros, mivel nem az én nevemre szól. Mekkora koppanás volt! Még szerencse, hogy a Leó ott volt  és ki tudta fizetni az enyémet is. Mert csak kártya volt nálam. Ezentúl majd mindig félhetek. Eddig senki nem nézte meg ennyire, bár nem tudom az eddigi pénztárosok mit néztek akkor meg rajta...De mindegy, ezen jól kiakadtam. Még ha így kell is eljárni. Itthon, aztán jól sütöttem egy kuglófot, immár rendes kakaóval, a tojást is fel tudtam verni a gagyi habverővel:) De még így sem lett olyan mint otthon, én ezt nem értem. De ma a röpin ízlett az embereknek, akiket kínáltam vele. Vagy csak udvariasak votlak.
 Na de tegnap. Anna készült elmenni valami buliba, és mondta, hogy nem lesz itthon éjjel, aztán én is elmentem velük (a 3 magyar lánnyal). Ingyen belépő, pezsgő, meg csokiszökőkút. Nehogy azt higgye valaki is, hogy most diszkópatkány lettem, leszek, csak adtam egy esélyt ennek a dolognak. Pozitívan csalódtam, a zene pont nekem való, a berendezés,a hangulat is jó volt. Nem zaklatott senki, nem nyomult senki. Szóval nem kellett ezen mérgelődni. 2-re értünk oda, akkor kedztek szállíngózni a népek. Sokan voltak még ilyen listás meghívottak, mert náluk is pezsgő volt. :) Aztán egész sokan lettünk. Itt a link, ha valakit érdekel: http://www.elephantbcn.com/eng/club/index.html Elég sokat táncoltunk, találkoztunk kát magyar nővel is, akik közül az egyiket ismerte a Noémi. Viccesl volt. Az emberek közül kiszúrták egymást, aztán közös fénykép, meg minden. Szóval tetszett, fél 7-kor értem haza, (értünk). 2-kor meg röplabdázás a parton, de mivel a kedves metrósok már megint beadták a kulcsot munka ügyben, jól meg...tuk mert 30-35 percet kellett várni, mire egy metró arrafelé bírt jönni, amerre menni akartunk. De az emberek nem votlak idegesek, békésen tűrték. Az egyik megállónál le is szállítottak minket, mert kiégett, vagy nem tudom mit csinált a vezeték, és füstölt...De azért 1,5 óra alatt leértünk a partra. Volt szabad pálya is szerencsére, tudtunk ütögetni párat. Giulia/ Julia (olasz), Elena (mentor), Leó, Noémi, Anna, Lilla, Leó lakótársa, akinek nem tudom hogy írják a nevét, valami cseh srác, én és ennyi. Fürödtünk is,szólt a zene egy közeli clubból, élveztük. Aztán 6 felé hazamentünk, de még akkor is bénáztak a metrón, szóval az is időbe telt, de én a Sagrada Familiánál beugrottam Szentmisére. Találtam kifelé menet egy plakátot, hogy az itteni Saint' Egidio kedden tart valamit a kápolnában, láttam plakátot cserkészekről is, a templom előtt pont akkor volt valami utolsó körjáték, mikor mentem ki. Aztán itthon ettem, szüleimmel skype. És ennyi. Holnapra kéne házit írni, ezért megyek is. Talán össze tudtam szedni a két nap eseményeit, de lényegileg csak ennyi történt. :)

Októberi parti örömök

És egy szám a discoból...elvileg ismert már nálunk is...ez az annyira szörnyű, hogy már jó kategória...http://www.youtube.com/watch?v=u_DItegKmBw&feature=related

Kaktusz az ujjban

Ma is igyekeztem ébredés után angolozni, ami sikerült is. Aztán Leóval nekiindultunk a a város gazdagabb negyedének, de mivel nem sok látnivaló van arrafelé, felmentünk a Tibidabóra. Szép, lankás út vezetett fel, fenyőillattal, amit úgy szeretek, kis forrás útközben, egy játszótér a hegytetőn. A gyermeki lelkem vágyott rá, hogy lecsússzon a csúszdákon, mert voltak olyan kicsik ám...Sőt, még Leót is rávettem! Hétköznap nyitva van a vidámpark, lehetett nézelődni, mik vannak. Az egész domboldalon lehet "vidámkodni". Persze, nem olyan nagy mint a Budapesti, de hangulatos úgy szórakozni, hogy közben látni az egész várost. Benéztünk a templomba is, majd utána nap meleg sugarai kíséretében megettem a kis ebédemet, ( tonhal saláta a la én).
Felültünk  111-es minibuszra, pár megálló múlva kiszálltunk, mert kiderült,hogy nem megy tovább, csak a fogaskerekűig, ahol előzőleg már votlam. Gyalog mentünk jó sokat, de városi részt elhagyva, szép panoráma tárult elénk a hegyoldalból, látni a szerpentineket, távolabbi hegyeket, végig a Pireneusokig. Arrafelé is futottak, bicajoztak az emberek, talán itt mintha többet mozogna a nép...Innen is végig rá lehetett látni a városra, itt is fenyők, meg más mediterrán növények borították a terepet. Szépen lassan leértünk a városba, de ez egy kényelmes túra volt, fel, meg lefelé is. Még a stadionba is beláttunk a dombtetőről. Micsoda mázli.
Valószínűleg nem fogom látni élőben, de ki tudja előre. A most vasárnapi El Classico ( Real Madrid-FC Barcelona) meccsre már nincsenek jegyek állítólag.150 euróért még lehet, hogy akad...
Más izgi nem történt. Vettem gyümölcsöt, meg nádcukrot, olcsóbb volt, mint a sima. Hazáig a Leóéktól csupán 17 megállót kellett mennem. De nálam volt az angolos könyv és közben csak úgy repült az idő, megszűnt létezni a világ, csak én és az igék..
Holnap strand van betervezve, angolozás, házi írás, vázlat a hétfői órához, miről akarunk majd írni...Ez is érdekes lesz...Semmi ötletem, meg ha van sem jó, nem tudom mit várnak itt...Na de sebaj.
Vasárnap meg Picasso múzeum és röplabda.

Ötcsillagos látnivalók

Ma sikerült rendezettebb napot zárnom.Volt benne tanulás, mert délelőtt angoloztam, nyelvtan, kiejtés, ilyesmik. Majd a hátamra vettem a belvárost...Annyi félét láttam megint. Ez a város sok mindent rejt, több kultúrát, sok parkot, épületet. Jó, minden város, de értitek, egyik szeglete ilyen , aztán a másik meg teljesen más.

Akkor a részletek: először a Barri Gótic negyedben mászkáltam, ez igazából a La Rambla-val párhuzamos rész, már voltam erre, de most keletebbre mentem. Éppen ahogy egy utca megtetszett, oda mentem be. Megtaláltam a La Mercé teret, a templommal, amiről Orsi testvér mesélt. A Szociális Testvérek annak a bazilikának a kegyképe előtt alakultak anno.( Budapesten, nem itt.)  Sajnos éppen zárva volt a siesta miatt. Ezután visszamentem a La Ramblára és benéztem pár üzletbe, de szerencsére nem akartam venni semmit. Míg mások persze igen. De erről már írtam. 

Valahogy elkeveredtem a La Ribrera negyed vagy miez-be.Az a legjobb a városban, hogy bármerre elindulhat az ember, lesz valahol egy metróállomás, és vissza tud menni,ha eltévedt. De pont emiatt nem lehet eltévedni. :) Bátrabban merek elindulni, nem is nagyon törődök vele merre lyukadok ki végül. Véletlenül találtam meg az Arc de Triomf nevű kaput is, amit az 1888-as világkiállításra építettek, ez volt a bejárat. Hosszú tér köti össze a Parc de la Ciutadella-val, ami egy hatalmas park, álltakerttel, Állattani múzeummal, Hivernache, trópusi növényekkel teli üvegházzal.  A legjobb, legszebb része egy hatalmas szökőkút, a Cascada. Vizipálmákkal, zöld növényekkel. Van itt egy mesterséges tó is, ma is csónakáztak elég sokan, pár  euróért lehet bérelni.(Megjegyzem, ez az egyik helyszín ahol a 3MSC-t fogtatták, mikor futnak a lányok.) Érdekesség, hogy a nagy szökőkút tervein Gaudi is dolgozott, amikor fiatal építészhallgató volt.  Ez a park elég hatalmas, először azt mondtam volna, hogy van akkora mint Répcelak, de azért nincs. Viszont sokat sokat lehet sétálni, sok család tölti itt a délutánokat, ping-pongozni is lehet, kosarazni, templom is van, meg a parlament is valahol itt ülésezik, azt olvastam. :) Hazafelé menet találtam pár klassz éttermet, kávézót, bárt. Sok sok benyomást szerezhet az ember. A régebbieket már el is felejtettem. Sokszor mindent lefényképeznék, de nincs hozzá arcom...bemenni azért, hogy fotózzak, mint valami turista...Azt nem. Este meg a Franco-val boroztam, mert megbeszéltük, de a többiek nem voltak itthon. Kézzel lábbal, angolul spanyolul, meg a google translator segítségével kommunikáltunk. Hozott egy tálba csokit is, onnan ahol dolgozik. Most meg üzeneteket írtam, ápoltam a kapcsolataimat. 

És jöjjenek a képek...Felfedeztem pár új funkciót is a gépen...:)

A postás mindig kétszer csenget...vagy?

Ma a postás csengetésére ébredtem, majd arra, hogy Annanem tud visszajönni és veszettül csenget...Jobb, is mert így felkeltem, és elmentem boltba kenyérért, mert annak híján voltam. Majd irány az iskola. Anna is velünk tart ezentúl a Sean-os órán, amin ugye énekelünk néha. Ma is tetszett, igaz fél óra a házi feladat ellenőrzésével ment el, de utána átvettünk a rendhagyó igéket. Majd pedig megmutatta ő mivel játszot gyerekkorában és egy honlapot néztünk: http://www.bl.uk/learning/langlit/playground/browsegames.html Nekem tetszett, mert felvételek voltak a 20. század népszerű játékairól. Mindenkinek kell majd kis ismertetőt írnia gyermekkora kedvenc játékáról, és megosztani a campus virtualon, amire ma végre kaptunk belépő kódot. Azután kezdődött a nemzetközi óra, ma a hagyományos katalán népdalokról votl szó. Egy hölgy énekelt, és játszott valami jellegzetes katalán hangszeren. Fagott+trombita keverék...Az az érdekesség, hogy ő az első, aki nőként játszott a zenekarban, a coblában, ami a Sardana-t (katalán nemzeti tánc) kíséri. Tetszett, csak nem tudtam leírni a spanyol szavakat, mert fejből mondott mindent. ami nem baj. Azután hazjöttem, és ebédeltem. Maradt még levesem, meg sütöttem ki húst jó kis fűszeres pácban, sáfrányos rizst ettem hozzá madársalátával. Pudingot is főztem, mert mindig ennék valami édeset. Ez sem jó. A kollégiumban azért ennyit nem ettem külön...Norci, együttérzek...:)amit anno erről írtál.

Aztán mentem az esti órára. De még előtte benéztem a nemzetközi irodába, odaadták a kódomat. Végre. Miramar, a tanárunk mondta a múltkor, hogy minden szerdán ott van 7-től a suliban, be lehet hozzá menni, ha kérdésünk van. Nekem volt a házidogával kapcsolatban, mert szeretnék olyanról írni, ami érdekel, és szívesen fordítgatom...Nagyjából sikerült csak elmagyaráznom neki, persze értette, de nem tudtam annyira meggyőzni, hogy elsőre az egekig repüljön örömében a témámtól. Azt mondta, hogy nagyon sok szervezet van, meg program ami képes megváltoztatni az emberek életét, de ki tudja nyomon követni. Meg kéne vizsgálni, elmenni, de mivel ez Venezuelában van, nehéz. Azt mondta gondolkodjak, keressek még utána nyugodtan, meg kell tudnom indokolni miért szeretnék erről írni. Nem baj, nem adom fel. Sajnos nem tiszta még az egész feladat, de a többiek sem értik annyira. :) De milyen tudományos cikkről lehet még írni...Ez az El Sistema legalább érdekes, szociális-oktatási-kultúrális vonzata van. Az is baj, hogy otthon sem írtam semmiféle elemzést, meg tudományos értekezést semmiről. Zero tapasztalatom van ebből magyarul is, nemhogy angolul. De don't worry, ahogy Alba mondaná. Ő továbbra is igyekszik, kedves, és mindenben segít. Jó, munkát nem tudott szerezni, mert válság van, meg nem tudok spanyolul, de szerinte adhatnék fel hirdetést...Ma láttam egyet a liftben, hát azt estére már leszabták. Nem tudom mihez kezdjek. Beszéltem két "szaktársammal" is, de szerintük sem egyszerű, és nagyon nem is lesz mit dolgozni. Régebben bezezg bementek egy bárba az emberek, és simán kaptak munkát. 

Most kezdődik a szünet. Ismét. De már vannak terveim: túra a Tibidabo körül, különböző városrészek látogatása, röplabda a hétvégén, strand ,ha jó idő lesz, angolozás minden nap legalább 2 órát. A kondin meg gondolkozok még...A könyvet meg keressétek ám....:)

Yo hablo espanol...un poco

Ma izgatottan vártam az első spanyol órát...Aludni azért tudtam. :) 2-kor kezdődött, 5-ig tartott volna. Kicsit késve értünk oda. Egy elég fiatal hölgy - inkább lánynak mondanám - tartja. Csak spanyolul beszélt, ha nagyon hülyén néztünk akkor angolul elmondta mi a helyzet. De ma csak a bemutatkozást, ábécét, meg pár országnevet vettünk. Aztán kaptunk egy tesztet...Mi megkérdeztük, hogy mit is kéne csinálni vele mert nem tudunk spanyolul...Megnyugtatott, hogy nem is kell, ez csak felméri, hogy valaki tud-e jobban, mert akkor két csoport is indul. De mi mérgesek voltunk, mert tanulni szerettünk volna már ma is. Így csak fél óra volt az egész. Annával eljöttünk, míg a többiek valamit írtak a papírra, nem tudjuk mit, mert elvileg ők sem tudnak...Bementünk a La Boqueria-ra (piac a La Rambla-n). Ittunk friss gyümölcslevet, ennek itt  nagy biznisze van, papayás-kókuszos, narancsos-epres, banános-málnás...stb. Meg csomagolt, vegyes gyümölcsök tömkelege. Láttunk csoki különlegességeket, desszerteket árusító standot is, olyat, ahol görög ételeket, meg Metaxát vehetnek az emberek, bár szerintem elsősorban a turisták meg a gazdagabbak vásárolnak itt. Kagylót, rákot, meg ilyen fehér csirkemellre hasonlító valamit is árultak. Hát majdnem odahánytam attól a szagtól...Brrr...Bocsánat, nem bírom a halszagot, főleg azt ami ott volt. Na de a csokinál tartottunk. Mindenféle bevonattal, formával amit csak el lehet képzelni, jó hogy nem volt nálam pénz. Egy bácsi 1 euróért hűtőmágnest árult a bejáratnál: "Barcelona, Barcelona"...kiabálta:) A másik oldalon meg ugyanennyiért legyezőt lehetett venni. Szeretnék is, mert volt egy szép, egyszerű, natúr színű is. Máshol dárga, és ez is szuvenírnek számít. Persze nagyon sok mindent lehet venni, bögre, póló, táska, festmény...na nem olyan igazi, csak egy A/3-as. Ezután elmentünk a L'illa nevű pláza+árkád+westend keverékbe. Benéztünk pár helyre, de pusztán csak az érzés miatt. Otthon is csak a gazdagok mászkálnak 5 táskával a kezükben, meg itt is, de itt is, otthon is bemegy kevésbé tehetős ember is. De nem értem. Otthon is válság van, itt is, de mindenkinek érintőképernyős telefon, tablet, ipad, meg mit tudom én mi, ZARA, Mango, Bershka márkájú táskák, vagy más, még drgágább cuccok. Nem irigylem tőlük, csak ha válság van, miért erre költik a pénzt. Valaki majd magyarázza el...Köszi.
Itt aztán kerestük a Primarkot, mert Anna még nem volt, és mutatni akartam neki olcsóbb helyet is mint a Stradivarius. :) 20 percig kerestük, mert a térképen furán jelölték. Aztán nagy nehezen megtaláltuk. Ez sokkal nagyobb mint  másik, a Diagonál Mar-ban. Viszont annyian voltak, mint a turkálóban bálabontáskor.szanaszét a ruhák, cipők a földre leszórva..."mint az állatok " Nekünk jöttek az emberek, mint a marhák mentek előre, senki nem is néz a másikra...Ez zavar itt. Általában nekem kell odébb mennem, mert aki szembe jön nem hajlandó jobbra vagy balra lépni. Na de máskor nem kell 6 körül menni, amikor már nincs munkaidő és akkor talán nem hemzseg a népektől az egész. A metró is tele volt, majdnem hazáig álltunk (35 perc- 11 megálló). Nem nagy katasztrófa, de még sosem voltam ebben az időben a belvárosban.
Holnap 3 órám lesz. Az angol délelőtt. itt gyorsan meg is említeném, hogy akinek meg van az Oxford English Grammar Course -intermediate nevű nyelvkönyv és kiküldené nekem ide, az szóljon már!!!Hálám örökké élni fog felé. Aztán a nemzetközi óra - tánc és zene lesz a téma. Remélem ropjuk majd...:) Este pedig a csodálatos szociológia...Most majd megpróbálom elmagyarázni a néninek, hogy az El Sistema nevű mozgalomról szeretném írni az egyik beadandómat. Talán érteni is fogom mit mond rá...
Ennyi volt a mese mára. Jó éjszakát gyerekek, 305 és 306 is alszik már.

Hiányzik a zsíros kenyér

Tegnap (vasárnap) megírtam a blogot, el is mentettem, csak még valamit jobbá akartam tenni, és erre elveszett...Kissé mérges voltam fél 2-kor...Ma időben le akarok feküdni, de annak kárára teszem,, hogy megspórolom a tegnapi bejegyzést, és egybe írom a maival.

Tengap röviden....Olyan naiv voltam, hogy azt hittem, ingyen megyek egy puccos kondiba majd egy hónapig, hát nem. Csak akkor ingyenes az október, ha 6 hónapra befizetek. Ez ugrott, de a sulinak van vhol 25 euróért is. Az mégsem 75 havonta. So posh! :P 

Ezután a Sagrada Família parkjánál fényképeztem egy palit, aki óriásbuborékot csinál...:) Aztán 4 körül gondoltam felnézek erre a Tibidabora, ahol templom, meg vidámpark meg tv-torony van. Félig busszal, metróval, és gyalog felértem. Találtam egy túraútvonalat is, körbefut a hegyen, látni az egész várost. Fent megvártam egy Szentmisét, és csak 8-kor indultam le egy kisbusszal, ami helyijáratos, csak a hegyi viszonyokra van tervezve. Cuki volt. Aztán átszálltam a fogaskerekűre, majd onnan a vonatra, végül pedig a kék metróra, ami hazáig visz. :) Láttam a várost is kivilágítva. Fotók majd jönnek.

Ma. Volt órám, élveztem, hogy tanulhatok, angolul beszélnek mindegyiken.A délelőtti könnyebb, érthetően beszél, nem bonyolult szavakat használ a tanár. Gyerekdalokat éneklünk, meg kis nyelvtant kezdtünk el gyakorolni. Óra után hazajöttem, ettem gyorsan levest, aztán lementem a partra, mert szépen sütött a nap, megnézni a tengert, mert eddig esett...Szép volt az is, rejtvényt fejtettem, zenét hallgattam és megírtam a házit szerdára. Aztán itthon felkészültem a konzultációra a házidoga miatt, de a tanár csak szerdánként van ott már 7-től a suliban...szóval ennyi...Az esti óra szuper. Ezt is szeretem, akkor is ha csak a nagy részét értem. Ma is ülök, értek sok szót, de az agyam próbál arra berendezkedni, hogy mindenre figyeljen és elraktározza. Mert érzem, hogy értem, fordít az agyam, de nem mindent, és nézek okosan. Huh milyen okosan tudok nézni. :) Az viszont zavar, hogy nincs nagy szókincsem, és nehéz emiatt bármit is mondanom. Hazafelé elpanaszoltam ezt a Magdának meg Rasmusnak, mert ott jöttek mellettem, megértően hallgattak, és Magda mondta, hogy nem kell törődni a többiekkel. :) Jól esett, hogy beszélhettem, mert nem sokat beszélek, nincs mit mondanom, és ha van is kell rajta gondolkoznom. De most már van angol könyvem, igaz órán nem tudom használni, mert szegény Albának csak ez van meg. De gyakorolni kiváló lesz. Holnap lesz az első spanyol óránk, 3 órás...Várom.
És...hiányzik a zsíros kenyér...Meg még sok minden, de nem fogom leírni.

Oh hogy az aaa.....

Most üvöltenék ha tudnék...egész eddig a rohadt( sajnálom) bejegyzést írtam a mai napról, el is készült, már mutatatta is a számláló, hogy valaki olvassa. Közben még a hülye balraigazítást akartam beállítani, mert átállította, de nem volt hajlandó. És addig ügyeskedtem, míg a tegnapi bejegyzést tette a mai címéhez, a mai meg elszállt. így most már éjjel 2-kor nem fogom újra írni...csak dühöngök, hogy a hülye maximalizmusom már megint, nem hogy húznék aludni. Szóval bocsi.Majd meglesz egyszer.