Ma vette kezdetét a La Mercé, a város védőszentjének ünnepe. Ez a szeptemberi festa major, egy teljes hétig vannak programok, koncertek, tűzijáték és sok más érdekesség. De erről még később...Ma délelőtt gondoltam megnézem híres a Casa Milát/ La Pedrerát, aminek a homlokzata hullámos, a ház tetején pedig Gaudi érdekes kőszobrai és alkotásai vannak. Kívülről meg is néztem, de nem sok látszódott...Felmenni nem akartam most, de azért kíváncsi lennék milyen élőben az a sok fura szobor. (Keressetek rá a neten) Ezután sétáltam egy keveset a környéken, majd a part felé vettem az irányt, hogy mengézzem mennyiért viszik el az embert a "közeli" szigetkere. A homokban sétáltam volna el odáig, de meg kellett volna kerülni az egészet, úgyhogy inkább siettem haza ebédelni, hogy utána visszajöhessek a strandra, mert ahhoz elég szép idő volt hogy napozzak. Egyébként tele volt a part, páran fürödtek is, a napnak csak a 12-15 között van szerintem igazán ereje, utána kezd hűlni a levegő is. 4 óra körül visszamentem a partra olvasni, majd elmentünk Leóval az itteni Auchanba (Alcampo). Sietni szerettem volna haza, mert 21:00-től a Sagrada Famíliát kivilágították és legalább azt meg szerettem volna tekinteni a La Mercé mai programjából. De csak egyenesen oda tudtam menni, mert úgy elszaladt az idő, hogy haza már nem volt érteleme. Nagyon sok ember várta a mutatványt, én egy táblának dőlve néztem, igaz a felét eltakarta a lift és a tetejére szerelt lámpa meg nem tudom mi...de így is hangulatos volt. Az idei vendég város, Montreál attrakciója volt ez a zenés-fényelemekkel tarkított program. 15 percig tartott mindössze. Szemfülesként lifttel akartam az elsők előtt lemenni a metróhoz, mert annyian álltak körülöttem, hogy mire a lépcsőig értem volna, már semmi értelme nincs elindulni. Egy házaspár babakocsival beelőzött, de még így is volt esélyem a menekülésre. De aztán egy mozgáskorlátozott nő férje vagy kije beszólt az ott állóknak, hogy húzzunk el a lifttől, mert ez nem nekünk van...Egy pillanatra felhúztam magamat, mert így semmi esélyem nem volt kikeveredni a tömegből. Persze igaza volt, de hát én nem szállhatok be velük...Aztán fogtam magamat, odébb álltam, és elővettem a Képmást, és azt olvasgattam. Miután még mindig sokan vártak a metróra- nem is engedték le a biztonsági emberek egy idő után a népet, mert nem fértek be- letettem a gyékényemet, amit a strandra vittem magammal, mondom én itt nem állok már többet...:) Biztos megmosolyogtak, de kit zavar?
Így aztán a 15 perc élményért 45 percig tartott hazaérni:) De sebaj...egy pillanataig részese voltam az itteni életnek, bár még mindig vérszegény az ezzel kapcsolatos érzésem.
Holnap ingyen be lehet menni több múzeumba, így délelőtt 2-be szándékozok elmenni. Meg lassan angolul kéne itt a szociológiás tárgyra készülni, mert nehezen fog menni...De itthon ülni sem akarok mikor most van a fesztivál. Bár, "feszitvál mindig van", szokták otthon mondani...:P Most viszont a Tollasbál következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése